Bubu-blog

2020.jún.25.
Írta: Jaguár 6 komment

Megyünk nyaralni.

Jövő héten megyünk néhány napra Dave-vel Balcsira, meghívott a barátnőm, ez irtó nagy boldogság. Balcsin Dave születése előtt voltam, nyaralni meg sosem voltunk együtt sehol. Az egy-egy napos utazásaink jók, de ez még jobb lesz. M. nem jön, mert az utóbbi időben elég sokat kimaradt a munkából, azt be kell hoznia sajnos. Mivel ő napi béres és akkor kap fizetést, ha dolgozik, így a kiesett jövedelmet pótolni kell.
Nagyon várom és az idő is kegyes lesz hozzánk, ez nagyon jó.

Napi Bubu

Dave három hónap után meglátogatta az apjáékat, akik drámaszakkörös leckét előadták, azaz zokogtak, mert azt hitték, nem megy többet oda. Ahhoz képest a gyerek ma egyedül ment be a koleszba a cuccaiért, mert az apja és a nevelőanyja sem ért rá, hogy kocsival segítsen neki - mindkettejüknek van kocsija - és pedig meg volt beszélve, hogy segítenek....

Ma leutazik a barátjával Szegedre, és szerdán jön haza ismét.
Már megpendítettem neki a jogi utat, gondolkodik rajta. Nem akar balhét, ami érthető, de elmagyaráztam neki, hogy nem balhézni akarok, csak, hogy eljárhassak az érdekében. Még gondolkodik rajta, én meg az ő beleegyezése nélkül nem fogok intézkedni.
...
a végére pedig a jó hír:
Barátnőmtől meghívást kaptunk Balcsira, ha sikerül összehozni, akkor június utolsó hetében leugrunk hozzá pár napra.

Napi Bubu

Dave ma megy az apjához. No nem ez a feszültségkeltő, hanem, amit az apja csinál. Tegnap lent volt Kisújszálláson, ügyvédnél. Naná, megint görcs van a gyomromban, hogy mi a büdös francot akar, pedig tudom, ő már semmit nem akarhat, maximum lemondani a fiáról. No de nem is ez a feszkó, hanem, hogy Dave mondta neki, hogy ugorjon már be érte, mire a válasz az volt, hogy "nem tudok, az nagyon nagy kitérő"... miközben mindenki tudja, hogy nem kitérő, hiszen itt megy el, a négyesen... illetve, mivel faluban laknak, ki kell menni Dave elé Vácra, mert a napi két buszt nehéz belőni, mire közölte az apja, hogy vagy kilencre leér, vagy nem megy ki elé, mert ő nem ér rá, fáradt, ügyvédnél volt stb... egészen elképesztő, komolyan mondom. Ha a gyerek három hónapja nem jött volna haza, akár ölben is hazahoznám, ha azt kérné, leszarnám a fáradtságot.

Persze a gyerek, amikor letette a telefont, elsírta magát, hogy gyűlöli az apját és nem is akar odamenni és nem is tudja, miért megy oda... a szívem szakad meg, komolyan...hányszor tud még belerúgni ebbe a gyerekbe??? Megmondtam neki, hogy van választási lehetősége. Mindig van választási lehetősége.

Boszorkány lennék?

Áprilist mondják szeszélyesnek, de ez a május, illetve a tegnapi nap sem piskóta. Alighogy ledobáltam magamról a meleg göncöket, hogy a verőfényes napsütésben és nyári melegben tevékenykedjek, az ég beborult, hideg szél kezdett el fújni és esni kezdett az eső.. ok, bejöttem, elkezdtem a benti munkát, mit látok? Kint ragyog az idő... kimentem, tevékenykedtem, ég beborult, eső esett... sőt, olyan is volt, hogy felhő sehol nem volt, ragyogott a nap és esett az eső...

Dave meg is gyanúsított, hogy ez valami anya-féle boszorkányság, hogy ha kimegyek fürdőruhában beborul..

Királyfi a hétvégén kimenőt kapott...

...két hónap után először találkozik a barátaival és már nagyon várja...  holnap összedobok nekik egy kis muffint.
Nincs para, ide jön haza. Most már mindig. Mert Ő döntött így. Ez már jó ideje így  van, de a mostani időszakban olyan látványossá vált, hogy ezt már senki nem tudja letagadni. Még az apja sem. És tenni sem tud ellene.

Időnként vannak értékelések, amiket a gyerekkel és a szülővel is közösen megbeszélnek a tanárok, ez tegnap volt. Mivel Dave itthon van, így bár nem én vagyok "hivatalosan" a gondozó szülő, mégis én vagyok a gondozó szülő, így velem beszélte meg a tanárnő a szükséges dolgokat és az értékelésre is az én nevem írta. Lehet, hogy kívülállóként nehéz megérteni, hogy számomra ennek milyen jelentősége van, akkora, hogy még el is sírtam magam.  A világ legboldogtalanabb emberéből így váltam a legboldogabb anyává.  Kihagytam volna, de megérte a tíz év kitartó munka a fiamért.

No srácok, meg van oldva az életünk.

Történt ugyanis, hogy az előbb láttam az ablakon át, hogy Ancsa barátnőm jött a szembeszomszéd nyugger barátnőjéhez (nem leskelődés, szembeszomszéd, nem nehéz látni). Dave jó mosolygott rajtam, közölte, hogy ha nyugger leszek, vesz nekem egy panellakást, annak az erkélyéről sasolhatok térfigyelő kameraként. Mondtam, hogy nagyon kedves, mert más gyerek a nyuggerotthonba passzolja el a szüleit. Mondta, hogy de hát az is jó, nem? Jó kis társaság gyűlhet ott össze -  kis naivnak fogalma sincs, hogy mi van a nyuggerotthonokban, szóval mondtam, hogy azért az annyira nem frankó, elég szarul bánnak az öregekkel. No erre kitalálta az én drágám, hogy akkor épít csak nekem egy külön nyuggerotthont, ahol ott ott lehet velem mindenki, aki szeret és akit szeretek, tehát valójában nekem és a barátaimnak építi. Annyiiiira cuki, nem? Totál meghatódtam. Persze közölte, hogy a vérszerinti apjának nem lesz ott helye. Ki jön?

Annyira örülök, hogy ennyire szeret és ilyen jó lelke van. Nehezen mutatja ki, de néha vannak neki is ilyen szeretet rohamai. Az előbb is idejött, megölelgetett és megpuszilgatott... csak úgy...
Szomorú, de az apja iránt viszont nem táplál ilyen érzelmeket, de hát ez is érthető. Két hónapja nem járt az apjáéknál és nem is tervezi, hogy odamegy. Ezt érték el a sok gyűlölködéssel és ellenségeskedéssel, na meg azzal, ahogy vele bántak. Úgy iktatta ki őt az életéből, ahogy én, a saját szüleimet...
A suliban amúgy nagyon jól teljesít, a tanárnéni külön kiemeli őt mindig, sőt, ő az egyetlen, akinek nem kell korrepetálásra "mennie", annyira kis ügyes. Szerintem sokkal jobban bírja a sulit és a tanulást így, hogy itthon van. Pedig nem piszkálom, hagyom, hogy magától csinálja a dolgait. A pozitív visszajelzés részemről és a tanár részéről is nagyon inspirálja.
Néha azért elmélázok rajta, hogy ha velem nőtt volna fel.... na de felesleges ezen agyalni...
Minden jónak vége szakad egyszer, ennek a karanténhelyzetnek is, pedig én nagyon élveztem. Csak jót kaptam ettől a vírustól, ami szerintem amúgy nem is létezik. Dave közölte, hogy csak akkor megy el itthonról, ha kezdődik a suli. Mivel idén várhatóan már nem lesz, ez azt jelenti, hogy csak a szeptemberi kezdésre megy majd vissza.
Időnként persze találkozik a barátaival (megadtam rá az engedélyt, hogy most már mehet, így jövő hét hétvégén megy is), de amúgy itthon lakik továbbra is.
süti beállítások módosítása