aki vasárnap este tízkor kenyeret, meg pogácsát süt, úgy, hogy másnap reggel ötkor kell?

na azt, ha kiveszem a sütőből, el is fogy, azon nyomban... ideje sincs kihűlni. Hétfőn megyek Pestre, Dave már megrendelte a következő pogácsa adagot, hogy hétfőn éhen ne haljon. Vasárnap előkészítem, hétfőn megsüti magának, hogy friss legyen.

aki magánemberként helytörténeti gyűjteményt tart fenn, múlt héten elmentünk Ancsa barátnőmmel, meg Dáviddal megnézni. Szomorú, de az önkormányzat kicsit sem támogatja.. a választás előtti kampány része volt, hogy lesz faluház - mert itt még az sincs - de persze így választás után nem lesz. Eleinte nem volt túl lelkes az úriember, de aztán látta, hogy igazán érdeklődőek vagyunk és belelendült a mesélésbe. Nagyon érdekes gyűjteménye van és nagyon jó volt hallgatni, amit mesélt a régmúlt időkről. Itt a faluban rendszeres az ellenségeskedés a régóta itt élők részéről, lenézik azokat, akik újabban költöztek ide - a férfi pedig elmondta, hogy a "betelepültek" sokkal jobban érdeklődnek a város múltja iránt, mint a tótok, akiknek akkora az arca, hogy nem fér be a kapun. Szóval nagyon tanulságos és érdekes látogatás volt. Két "könyvet" is megírt a városról, mindkettőt beszereztem és nem bántam meg.

Aztán kétszer jártunk az Ikerfenyőnél, egyszer Ancsával, a hétvégén meg a családdal - egy helyi látványosság. A régi földesúr birtoka volt a hegy tetején és ő ültette oda az ikerfenyőket. Csodálatos környék, régebben fesztiválokat is rendeztek ott. Láttunk egy négy fős szarvasbandát is, imádjuk őket.
Tele van ez a hely csodákkal, fantasztikus természeti adottságokkal és szomorú látni azt, hogy a régi vezetőség és a mostani is, mennyire nem becsüli. Némi befektetéssel brutál menő hellyé lehetne varázsolni Pilist, hiszen van itt tó, erdő, borospincesor, kastély is, sőt, még kilátó is.. csak minden le van pukkanva... az Ikerfenyőnél is volt kastély anno, Ancsa barátnőm gyerekkorában még meg is volt, de mára már egy tégla, annyi sincs belőle.. pedig az is milyen látványosság lehetne... de sajnos mi nemhogy nem fejlődnénk, egyre rosszabb híreket hallani az itteni bűnözésről... 

Szükségem van egy tornacipőre, úgyhogy tegnap rávetettem magamat a netre és meg is rendeltem a pipellőt, akciós áron, szállítási költség nélkül és örülök, mint majom a farkának. Tetszik, hogy virágos, hogy magas szárú és tartja a bokámat és, hogy párnázott és a talpa is jó kialakítású. Dave szerint nagyon menő, izgulok, hogy élőben is az legyen.

A melléképületben volt a videókazetta, amin a hősapás esküvő rajta van. Dave miatt digitalizáltatni fogom, neki ez egy emlék lehet. A Nyugatinál van egy ilyen emlékmentő stúdió, nem is egy ökör ára, úgyhogy megcsináltatom.
Elkezdtem a fényképeket is rendszerezni, van sok, ami csak egy dobozba van behajigálva. Nem kis munka, az tény, de a nyomtatott képek jobbak, mint a netesek. Dave meg szereti őket nézegetni, meg hát én is.

 

 

 

 Borospince 1919-ből

Az apja régen lelkiterrorizálta, hogy nem hívja fel, most változott a helyzet, nem vár a gyerekre, ő hívja kétnaponta. Mert hogy Királyfi nem hívja őt. Még névnapjára se köszöntötte fel.  Engem viszont igen, kaptam a fiúktól cserepes rózsákat, naná, mentek is ki a kertbe

hogy megy-e haza a szünetben, de ő közölte vele, hogy esze ágában sincs. Erre ma visszautalta a tartásdíjat, mert hogy a gyerek most velem van. Mi van ezzel? Ő, pénzt utal, nekem? Mit jelenthet ez? Ez gyanús, felettébb gyanús. De legalább meg tudom venni a hőn áhított monitort.

tegnap az volt, hogy egész nap nem láttuk a gyereket, mert.... olvasott. Vavyan Fable Jégtánc könyvét vette elő és képtelen szabadulni tőle. Időnként megjelenik, megkérdezi, melyik szó mit jelent, eszik-iszik-pisil, majd ismét a könyvolvasó fotelben található meg.
Este már beszélgettünk is róla, a karakterekről, meg arról, hogy ez nem "mai" történet, amiben mindig mindenhol történik valami akció, hanem "csak" egy sima történet, de nagyon izgalmas. No igen, a mai túlpörgetett világban ez lassúnak tűnhet, de pont így szép. Szóba került, hogy milyen új szavakat tanult meg, milyen új kifejezések kerültek a birtokába és ismét elmeséltem neki azt is, hogy mennyi mindent köszönhetek az olvasásnak a helyesírás, a kommunikáció tekintetében és a tekintetben, hogy ha unom a valóságot, a fantázia világába menekülök. Csillogott a szeme.
Már parázik, hogy ha ezt a könyvet kiolvassa, vajon talál-e ilyen jót még. Szerintem fog. :)
A Jégtánc amúgy nagy kedvencem, számos alkalommal újraolvastam ár, a benne lévő verset kívülről tudom, a mai napig. Amikor random fejből elmondtam, tágra nyíltak a szemei. No igen, én ilyen "beteg" vagyok, ha tetszik egy vers, kívülről megtanulom. Igaz, a kötelezőket anno a suliban meg csakazért se tanultam meg...
Szóval rettenetesen boldog vagyok, el se tudom mondani mennyire! Én csak hálás lehetek ennek a vírusnak, ennek a karanténnak, mert nekünk, itt, nagyon jó dolgok ajándékozódnak belőle.
Sőt, megérte, hálás lehetek a múlt heti nembeszélünkegymással két napnak is. Azt hiszem, akkor belőle is rengeteg feszültség szabadult fel és komolyan elgondolkodott, átértékelt dolgokat.
Tegnap este már a jóéjt pusziért is reklamált. Mert mióta összevitáztunk, az is el volt maradva.

Ameddig ő olvasott, addig mi kertészkedtünk. M. a lemetszett ágakat darabolta fel, én meg folytattam a gazolást-ültetést. A tescobol végül nem hoztam újabb rózsatövet (egy hősnek érzem magam), ám az akciós levendula mellém szegődött. Felváltva ültettem a rózsával (azt olvastam, az így nagyon jó párosítás), úgyhogy várom az eredményt.
Megnyitottuk a csapot is, mert nagyon száraz a föld, ajánlom, hogy most már ne legyen fagy.
Tegnap még grilleztünk is egy jót... na meg madármegfigyelést tartottunk.
Igazán jó hétvégénk volt ismét. 

és agyon dicséri, csak a külalakkal van baj és a helyesíráson kell javítani, ehhez az olvasást javasolja. Királyfi meg nem olvas... mondtam is neki, fiam te nem a mi gyerekünk vagy, mert apád és anyád is olvas.... az apja többek között ezt is elrontotta, mert nagyon erőltette, meg minden ajándék helyett könyvet adott neki. Pl.megkérdezte, mit kér ajándékba, majd azért is egy könyvet adott neki.. sosem felejtem el azt a csalódást a gyerek részéről...
No mindegy, elmondtam neki, hogy én miért szeretek olvasni és nekem miért okoz örömet és megállapodtunk - mármint ez nem vitatéma alapon - hogy napi 15 percet olvasni fog, nyomtatott irodalmat. Tegnap neki is kezdett, majd közölte, hogy "Anya, soha se fogom elismerni, hogy igazad van." Nem 15 percet, hanem legalább egy órát olvasott, úgy magával ragadta a könyv - majd a végén mondta, hogy nagyon jó és izgalmas, majd hozzátette, hogy "Ja, nem anya, nem izgalmas, uncsi!" Örültem, mint majom a farkának. Naná.

A kerti munkák haladnak tovább. Még két éve kialakítottam egy virágágyást, a szegélyei fa oszlopok voltak és megállapítottuk, hogy a formája úgy néz ki, mint egy hajó. Terveztem, hogy csinálok hozzá vitorlát, de nem volt rá idő.. na tegnap elkészült a vitorla is, régi lepedőből vágtam ki. Dávid szerint nagyon király... kicsit tartottam tőle, hogy M. mit szól hozzá, de szerinte is fain.

Nagyon bejönnek ezek a papírból készült szélkerekek, tegnap is vettem a tescoban egyet, pont rálátok innen az ágyból, ahogy forog a szélben, nagyon tetszik. Olyan kis vidám. Azt hiszem, veszek még.

Végre mindkét bicikli szerelő által meg van javítva és nem is volt drága. Élmény végre jól működő biciklivel közlekedni.
Királyfi mondta is, hogy néha elmenne biciklizni, ha nem lenne kijárási korlátozás. Szegényem kezd megbuggyanni itthon és hát ő még kamasz, nem találja úgy fel magát, ahogy én.
Megnyugtattam, hogy biciklizni lehet, pláne itt, felénk. Ennek megörült, mondta, akkor kerekezik majd.

Tegnap Királyfival szóba került, hogy jön a tavaszi szünet - mondta, hogy ha felfüggesztik a kijárási tilalmat, találkozna a barátaival, mondtam, hogy rendben (megértem, hogy hiányoznak neki), de szerintem nem lesz enyhítve a tilalom, ettől elkeskenyedett.
Mondtam neki a jó hírt, hogy legalább itthon lehet a szünetben. Azért nevetett. :)
Mondtam neki azt is, hogy látogassa meg az apját, ha az már így felajánlotta a fuvart, de azt mondta, szó se lehet róla, ő oda két napra se megy... 

Elég sokat kint pihenget a hintaágyon, aminek nagyon örülök. Néha azért aggódok kicsit, nehogy bepenészedjen a házban a kamasz. :)

Vigyázzatok magatokra! :)

Tegnap készült bográcsban pörkölt (szokásos hétvégi menü, ha M. itthon van), főztem hozzá nokedlit, degeszre ettük magunkat, majd a csendes pihenő után elmentünk a szokásos kutyasétáltató körünkre. Ráadásul teljesen szabályosan, ugyanis egy lakásban élünk és itt ha elindulunk, senkivel sem találkozunk, szóval fertőzésmentes hely. Persze, találkoztunk emberekkel, de nem túl sokkal. Jó nagy, 8 km-es kört mentünk, rengeteget fotóztam, rengeteg virágzó fa van a környéken. A teljesség igénye nélkül (és nem is rendeztem őket sorrendbe) hoztam képeket. Sajnos a közelben a helyzet nem idilli, elég sok szemetet szórnak szét az emberek - és zöldhulladékot is visznek ki, ami még hagyján, mert felbomlik, na de műanyag zsákba rakják... állati eredetű hulladék is van, szintén műanyagba zárva... kicsit távolabb viszont már jobb a helyzet, ahogy megyünk a "civillizációtól" csökken a szemét mennyisége. Ilyenkor mindannyian átszellemülünk. Dave, a lusta kamasz eleinte morog, hogy gyalogolni kell, de persze ki nem hagyná ezeket a kirándulásokat, ahogy megyünk, el is felejti a morgást, mert csak élvezi a kirándulást. Igazán szerencsések vagyunk azzal, hogy itt élünk.

A jó hír, hogy a kertünk mögött vannak patanyomok, szóval jönnek az őzek, csak nem akkor, amikor figyeljük őket.  Nagyon együttérző vagyok az állatokkal, csökken a területük és ami marad, az ember azt is teleszemeteli... :( de azért mindig a szépre koncentrálok. :)

Remekül megvagyunk amúgy, kamaszomra csak időnként jön rá az ötperc, amikor is hülyeségeken tudja felhúzni magát és totál behergelődni... ilyenkor van egy kis kardharc, de ez egy százaléka sincs a normál működésünknek. Sőt, bármikor, egy szó nélkül megy és intézi, amire megkérem. Ha boltba kell menni, oda megy, vagy szódát cseréltetni, tegnap az utolsó pillanatban jöttem rá, hogy tejföl nincs a pörkölthöz, már rohant is... ha meg fát kell vágni, fát vág. Pénteken például egy pillanat alatt rohant el nekem a számítógépeshez egeret venni. Mindig az övét kértem kölcsön, amikor dolgozni kellett. Szívesen adta, de azért legyen nekem is egy sajátom, biciklire pattant és már hozta is. Csodakoma. Jó, hogy itthon van. 

Bejelentkezett hősapa is. Azt mondta Dávidnak, hogy nagyon menne már dolgozni, illetve bármikor eljön érte kocsival, csak szólnia kell. No igen, otthon van az asszony is, meg a kisgyerek is, akire figyelni kell.. Bár kertes ház, de ott a kert csak "van", semmit nem csinálnak benne, csak azért költöztek oda, mert a panel drága volt (Dave mondta), szóval elfoglalni se tudja magát, na nem mintha bármikor is lett volna ilyen irányú szándéka a számítógép bámulásán kívül... Nem csak a kert nem érdekli, de még egy szöget se tud beverni a falba....
Nagy lehet a baj, ha ilyenekre vetemedne, hogy munka, meg ő ajánlja fel a fuvart a fiának... mindenesetre gyerek nevetett rajta és közölte, hogy részéről esélytelen, hogy odamenjen, még az ingyen fuvar sem dobta fel. Hát, azt hiszem, ez megfelelő visszaigazolás számomra a Sorstól, a Teremtőtől, vagy akárki is legyen, aki a sztorinkat írja.

Tegnap volt egy cuki sztorink - amúgy minden nap sokat nevetünk. Rákattant a pudingos sütire, csak be kell kavarni a krémet (nem főzőset vettem az egyszerűség miatt) és összedobni keksz-puding réteges sütit. Dávid már perfektül csinálja, de azért elkél a segítő jelenlét. Tegnap este, amikor már végeztem mindennel és éppen leültem volna pihenni (mikormáskor....) a következő párbeszéd hangzott el köztünk.
"- Anya! Segítesz megcsinálni a sütit?
- Most szerettem volna egy kicsit leülni.
- Hát, ilyen ez az anya-lét. Te akartad!"

Ma segítettem a töriben Dávidnak.