"A harcos megrémül, amikor fontos döntést kell hoznia.

- Túlságosan nehéz feladat ez neked - mondja egy barátja.

- Menj csak előre, ne veszítsd el a bátorságod - mondja egy másik.

És a fény harcosának kétségei csak tovább nőnek.

Néhány napos szenvedés után összeszedi magát, és leül a sátra sarkában, ahol meditálni és imádkozni szokott. Látja a saját jövőjét. Látja azokat, akikkel jót tesz, és azokat is, akikkel rosszat. Senkinek nem akar fölösleges szenvedést okozni, de az útjáról nem térhet le.

És akkor hagyja, hogy a döntés megszülessen.

Ha igent kell mondania, bátran mond igent.

Ha nemet kell mondania, gyávaság nékül mond nemet.

A harcos vállalja a saját Személyes Történetét.

Társai azt mondják:

- Csodálatra méltó a hited!

A fény harcosa néhány pillanatig büszke lesz, de aztán rögtön elszégyelli magát, mert valójában nincs akkora hite, mint amekkorának mutatja.

Ilyenkor angyala azt suttogja a fülébe:

- Te csak a fény eszköze vagy. Nincs okod a büszkeségre, de arra sem, hogy bűntudatod legyen. Egyedül arra van okod, hogy örülj.

És a fény harcosa annak tudatában, hogy ő csak eszköz, nyugodtabb és magabiztosabb lesz."