Köszönöm, hogy ilyen sokan jöttetek ide velem, nyilvánosan is, priviben is sokan kértétek az elérhetőséget. Ami azt illeti, nem számítottam ennyi kedvességre. Hálás vagyok Nektek és köszönöm! Jó érezni a szeretetet!

Persze az is felmerült bennem, hogy mert nem a volt otthonom honlapcímén nyitottam új lakást, hanem egy teljesen más kerületben, talán sokan nem jönnek velem... hiszen ez egy kicsit "macerásabb", de úgy látszik, többeknek vagyok fontos valóban és remélem, maradtok is velem. Ez a blogom már egy éve megvan (ahogy látható az első bejegyzés, a vers dátuma), csak nem éreztem aktualitását beleírni.
A régi otthonom a bánatblogoké volt... legyen ez az örömnaplóké... Hiszen a mostani "könyvem" az első, amit nem nehéz időszakomban nyitok. Remélem ez az állapot tartós marad.

Némi megkönnyebbülést érzek, hogy a régi kuckómat otthagytam... egy el/múlt élet emlékei. De nem zárom be azt az ajtót sem, ugyanúgy, ahogy a másik blogom, az is olvasható marad a jövőben. Az is én vagyok.