Gyorsan el tud telni két hét, ha szabadságról van szó. Csodaszép két hét volt még akkoris, ha Királyfim megbetegedett közben. Csodaszép és kevés, de minden pillanata boldogságcsepp...
Jólesett, hogy közben ilyen-olyan indokkal felhívnak bentről.. - bár tudják - de mindig megkérdezik, mikor megyek már? Én is hiányzok nekik, meg persze a munkám is. Határozottan EGO-simogató. Mondjuk emberek nekem is hiányoznak, de a melóhely... annyira nem...
Már mindenki tudja, "csak én nem", hogy vezetőképzésen veszek részt. Gondolkodtam sokat azon, hogy bevállaljam-e, különböző indokok miatt, de aztán itt is az EGO győzött, illetve az, hogy miért ne, maximum később visszaadom...
De előtte még kiélvezem szabadságom minden porcikáját Királyfimmal és a hétvégén Férfimmel...

"szeretném a (homok)órát megállítani...."