Amikor reggelre járok dolgozni, egész napra feltölt mosollyal, hogy együtt megyünk munkába, és bár nem szeretek, és nem is bírok korán kelni, mégis örömmel pattanok ki az ágyból abban a tudatban, hogy az állomáson találkozunk... sőt olyan is van, hogy együtt is jövünk hazafelé is... ma másfél órát várt rám azért, hogy a fél órás úton együtt lehessünk... magához húz és átölel, el nem enged egy pillanatra sem... szeretem, ahogy rámnéz, a szeméből kiolvasni mindent... az első Férfi életemben - pedig megéltem pár évet, volt már több komoly kapcsolatom, mi több férjem is - szóval az első Férfi az életemben, aki mellett minden területen, valóban, igazán NŐ-nek érzem magam, méghozzá királynőnek... képes minden módon érzékeltetni velem a szeretetét... most érzem azt először, hogy valaki mellett biztonságban vagyok... hogy lehetek az, aki vagyok, csak egy NŐ, aki akár még gyenge is lehet... minden nap elcsodálkozom azon és hálás vagyok, hogy még mindig tart, hogy még mindig szeret és elfogad önmagamnak és önmagamért... egység az első pillanattól kezdve... és már én sem tagadhatom még magam előtt sem... létezik Férfi(m), aki meggyógyít... a mély sebek helyén csak halvány hegek vannak... és bár a félelem még bennem van, hogy csak álom az egész, mégis azt mondom, ha csak álmodom is, ez a legszebb álom mit eddig láttam... minden pillanatáért hálás vagyok...

"...éltem nélküled eleget..."

...a délelőttös műszakban az is jó még, hogy hamar hazaérek és Királyfimmal tölthetem az egész délutánt... a héten, mivel tavasz volt, sokat csavarogtunk, de ma, mivel sírnak a felhők, jöttünk gyorsan haza....