vezessünk!
Férfim autót keres. Ő férfi szemmel nézi az autókat, én női szemmel. Vigyorog is nagyokat az Ember a megállapításaimon, sőt mi több, egyszer csak azt veszem észre, hogy Ő is elkezd azokra a dolgokra figyelni, amelyekre előtte én tettem a megjegyzéseket. Eljutottunk egy pontra, ahol már csak a piros autó a mérvadó, eljött az idő, amikor felhívta a figyelmemet arra, hogy milyen szép a környezet az autó mögött... vagy a másiknál, hogy micsoda szeméttelep van... és amikor mindketten jót vigyorogtunk azon, hogy a gépkocsiról a fotókat a rendőrség csinálta a baleset után és azzal hirdetik a járgányt...
Szeret az Ember, mert bár magának vásárol négykerekűt, azt mondta, hogy ha teheti pirosat fog venni, mert nekem az tetszik... kikéri a véleményemet, hogy nekem melyik autó a szimpatikus... és már meg sem lepődik azon, hogy a rendszám is számít...
Sőt mi több, fel kell frissítenem a vezetési tudományomat, mert rám bízza az autóját, ugyanis a jogsit Ő még csak most fogja megszerezni, addig én uralom az autót és az utakat is. Közérdekűen be fogom jelenteni, hogy mikor szabadulok ki az útra és meneküljön mindenki, ki merre lát!