Milyen felgyorsult világ lélegzik körülöttem és én mint csendes kis sziget némán figyelem a lüktető életet, mely zsongva dalol körbe... párok alakulnak, kapcsolatok hullanak szét, majd új társat lel ki magányos, vagy éppen a boldogság miatti félelmében falat húz maga köré és bár vágyakozva tekint ki rejtekéből, mégis a biztonságos védelmet fel nem adná... zsibongó-zümmögő tavaszillat vágtatott már a télben is, és ki éppen kedvesére lelt, rövid időn belül már együtt is lakott vele, és hirtelen esküvőről álmodott, majd hirtelen szakítás után jött a következő kapcsolat, ugyanazzal a lemezzel... én meg csak figyelem a történéseket és ámulok, milyen szeretetéhesek az emberek... és bár kedvesen nálunk is elhangzott a lánykérés, mégis nem hajtjuk a lovakat, nem kapkodunk, szeretünk és engedjük folyni szerelmünk folyóját a maga medrében, maga tempójában és bár jó együtt mégsem érezzük szükségét az örökös együttlétnek, szabadon, tisztán és őszintén, felemelve, úgy ahogy emelni csak szerelem képes megyünk egymás mellett az úton, hálát adva minden nap a Sorsnak és egymásnak - egymásért...