Selejtezési, iratrendezési és rendrakási rohamomat mi sem mutatja jobban, minthogy a lakás olyan, mintha tornádó söpört volna át rajta, irtó nagy a rendetlenség, papírok szanaszét hevernek, én meg itt ülök a kupleráj kellős közepén és varázsjelszón gondolkodom, mi tüntethetné el ezt az egészet?



kiegészítés: gyerek is segít. Szerzett egy rongyot, benedvesítette és most takarít. Inkább maszatol, tehát utána kell takarítanom, de imádom a lelkesedését és a segítőkészségét, így nem szólok rá és nem szidom le, hogy valamit esetleg rosszul csinál, sőt, sokkal inkább dicsérem. Mert a jót mindig erősíteni kell, és így lehet tökéletesíteni is.
Meg akarom őrizni ezt a CSODÁT is - azért (is) - hogy szép emlék legyen ez is neki... én csak a negatív megerősítéseket tudtam magammal hozni gyerekkoromból...