Kívülről nézve embereket a mások iránti viselkedésükkel kapcsolatban hiába látjuk, hogy az fájdalmas és bántó, de mivel minket akkor és ott és éppen nem sért a helyzet, az illetőt felruházzuk a bizalom ruházatával és hiszünk benne mindaddig, míg velünk is meg nem teszi.... Akkor meglepetten és csodálkozva, ártatlanul nézünk, miközben úgy gondoljuk, nem hittük volna, hogy velünk is megteszi.... azt amit már előtte is megtett másokkal.... okoljuk cselekedetei miatt a másikat, de az igazság azt mutatja, ő előtte is olyan volt amilyen... cselekedete csak úgy fájhat nekünk, mint azoknak, akikkel ugyanezt tette.
Ki a hibás? Ő, aki megszokásához híven cselekedett, vagy mi, aki a bizalom ruháját adtuk rá és láttunk benne egy lehetőséget... és hittünk abban, hogy a megszokás most más történetet ír... ?