... villog a kurzor, sorakoznak a betűk egymás után, szavakká formálódnak a gondolatok... majd egy pillanat alatt eltűnnek a sorok... csönd... vibráló létem nem nyugszik, érzelmek próbálnak utat törni, megfogalmazódni... gondolataim cikáznak, egymást taszigálva tolakodnak kifelé, a nagy sietségben összekuszálódnak, és én nem tudom leírni őket... lehunyom szemem és inkább hagyom a zsibongást kibontakozni.... érzelmek melegítenek... a papír pedig fehér marad...

zsibongó lét vidámsága
terül szét a városon
szikrázó napfény
csillan a tükörben
békét
dalol a lelkem
hagyom