A sok viszontagság miatt nehezen tudom, elhinni, hogy velem is történhet jó, hogy én is megérdemlem a boldogságot. Amikor jó történik, csak sokszor legyintek, úgyis csak átmeneti... Ezért nem is vállalom be teljesen, mert erre a rövid időre minek?
Ilyenkor elkezdenek szétszaladni a lovak, én meg nagyot toccsanok a trágyadombon és lógatom az orrom a szarba... Ilyenkor aztán maximális energiabedobással tudok szenvedni, gyakorlatilag azért, ami nincs is. Persze minden az elvárásaimnak megfelelően alakul...
Aztán egy idő után megunom és felkelek. Összeszedem a lovakat és rendezem soraimat. Lassacskán megtanulom, hogy nekem is van helyem itt, én is fontos vagyok, nekem is jár a boldogság. Talán azért, mert már megfizettem az árát.... talán alanyi jogon, mert a boldogság mindenkinek jár.
Amit kapok, örömmel el kell fogadni, és bármeddig is tart, teljes erőbedobással örülni kell neki és büszkén felvállalni.
Nehéz utat választottam, sokszor leülök, mert elfáradok... de tiszta fejjel látom, mennyire szerencsés is vagyok...
...
... és a Vonzás Törvénye nem hülyeség
...