Esős, borult idő volt a mai, most mégis, ahogy búcsúzik a nap, nem tudta itt hagyni a mát úgy, hogy elő ne bújt volna a felhők mögül... mesés színkavalkádot varázsolt elém, ami ha festményen lenne, azt mondanák giccs, de így maga a csodaszép valóság.... Elhúztam a függönyt is, ami eddig elválasztott a külvilágtól, hogy betölthesse a szobát is misztikus fényeivel, színeivel, árnyékával, mosolyával... és ez a kedves, fénylő aranykorong amellett, hogy meglátogatott, megajándékozott egy gyönyörű, teljes ívű szivárvánnyal is... hogy még jobban örüljön a szívem... kisimul a lélekránc...