A városban összetalálkoztunk Férfimmel. Ahogy közeledtünk felé, "kívülállóként" jól megnéztem magamnak, ahogy egy ismerősével beszélgetett...
Megnéztem jó alaposan a ruháját, a viselkedését, gesztikulációját... egész lényét... figyeltem, milyen hatást vált ki belőlem...
Beszélgetés közben is engem keresett a tekintetével és amikor észrevett, arca felderült és indult felém...
Na igen, mint a filmekben... megáll az idő és a pillanat, nincs más, csak Ő...ugyanúgy elolvadok tőle minden alkalommal, mint amikor először találkoztunk... újra és újra bele tudok szeretni... akkor és ott (is) a legszerencsésebb nőnek éreztem magam és nagyon büszkének azért, mert RÁM mosolyog, engem szeret és ez szuperjó pasi az én párom...

Azt most hagyjuk, hogy mennyit tudok agyalni... :)