döbbenet
Kedvenc drogériámban úgyis mindig beszélgetek, ott volt valami fickó, bolti kapcsolattartó vagy ilyesmi... ő is bekapcsolódott a társalgásba, és úgy voltam vele, hogy bár nem az esetem, de hadd imádjon az a dolga (sic!) hát visszamosolygok rá, pár jó szót is kap, legyen egy jó napja. Nos, a fickó vérszemet kapott és kocsijával kísért az úton egy darabig, miközben ajánlatot tett, miszerint "rosszalkodhatnánk"... kedvesen megköszöntem a lehetőséget, mondván nem élek vele... persze nyomult tovább, hogy mi akadályoz meg engem, első blikkre közöltem vele, hogy talán a párom akit nagyon szeretek, és rettentő viccesnek tűnt a képtelen helyzet, hogy ez az ismeretlen itt és most szexelni akar...
Fuldokoltam a nevetéstől hazáig nagy hódításomon, és Férfimnek elújságoltam efféle sikeremet, még mindig gurulva a nevetéstől. Csakhogy a Drágám felvilágosított, hogy bizonyám, manapság így megy ez, úgyhogy nyilván komolyan gondolta a hím...
Na akkor már nem nevettem, azóta is nagy bociszemekkel nézek, és képtelen vagyok elhinni, hogy ez igaz lenne, hogy idegenek összefutnak bárhol és már megy is a menet... hacsak nem fizetett szolgáltatásról van szó, mert az oké... na de nem tartozom az útszéli kategóriába... meg persze már azt is tudom, hogy a dizsibe is szexelni járnak a fiatalok... (számomra ez is döbbenet) akkor és ott nagyon vicces volt a helyzet, azóta viszont dühöngök magamban, gyomorforgató, undorító számomra az, hogy ez nem vicc volt, vagy csak flört, hanem komolyan van ilyen... ragozhatnám még a "miért nem" kérdésre a válaszokat, hogy speciel azon kívül, hogy párom van akit szeretek, akkor sem köröznék vadidegennel, ha szabad lennék és úgy általában...!
Miért is mentegetőzök, mert visszautasítottam?
Én azt hittem, nyitott, emancipált nő vagyok, ám most kiderült, igencsak egy őskövületre hajazok, aki itt maradt a múlt századból és prűdségével már a múzeumban kellene lennie...
Én vagyok ufó, vagy mindenki más??
