papucs
Anyukámtól kaptam egy papucsot, abból a bumfordi fajtából. Nem vagyok papucsos, sőt mi több, ki lehet kergetni vele a világból, mániám az itthoni mezítláb-közlekedés, persze a hideg kövön is, meg a kertben is, van is munkám a lábaimmal, ha szépen akarom őket tartani, de ez legkevésbé sem tart vissza. Ez a fajta papucs viszont bejön, de nagyon. Csúnya de finom, azaz kényelmes. Nekem. Mondjuk szerencsére fehér, szóval annyira nem is randa. Egy narancssárgától szerintem dobnék egy hátast. Sőt mi több, jó illata van, kellemes, könnyed, gyümölcsös (most még), szóval nincs az a tipikus, műanyag szaga. Biztos az eperdísz teszi rajta.
Királyfim ebben is hasonlít rám, ő is papucs-sztrájkol, ezt viszont ő is vidáman felveszi, sőt, kéri. Praktikus is, hiszen kényelmes, a lába sem csúszik ki belőle.
Ja, persze tudom, hogy ez most nagy divat, boldog-boldogtalan, mindenhova, még hivatali szerkóhoz is ezt veszi fel, na ezt a magam részéről vadnak tartom - persze ízlések és pofonok - mi csakis itthon hordjuk, a kertben meg a lakásban, kapun kívül szerintem nem való, még a drágábbik, tízezer forintos változattal sem.
Persze tudom, a divat az divat.
