Sétáltunk tegnap, a Margit-szigeten. Ragyogó napsütés volt, gyönyörű idő (és rengeteg szúnyog) amikor egyszercsak elkezdett esni. Lágy, simogató cseppek, gyengéd permet szórt be minket. Mindenki csodálkozva nézett az ég felé, honnan az áldás.
Mosolyogva fordítottuk arcunk a nap felé, és hagytuk, hogy az eső végigsimítson rajtunk. Nem volt esernyőnk, de felesleges is, hiszen az ilyen esőben pont az a jó, hogy megérint... Továbbsétáltunk, hívott a Duna part, ahol egy gyönyörű, dupla íves szivárvány integetett felénk. Csak egy pillanat volt az egész, odaköszönt nekünk, majd távozott. Lefotózni sem volt idő..
Megköszöntük, majd indultunk tovább, egymás kezét fogva.

Közeledik az a pillanat.