Négylábúink vadász-szenvedélyének köszönhetően egy új lakó költözött a kutyaházba. A probléma ott kezdődött, hogy a lelke már elhagyta a testét. Márpedig ez teljes mértékben elveszi a jogot az ottlakásra. Kedvenceink nem ám megeszik azt, amit levadásztak (nem elég költséghatékonyak), hanem csak elejtik a zsákmányt, aztán mi meg csináljunk vele amit akarunk. Namármost női eredetemnél fogva természetes, hogy az ilyen jövevények eltávolítása nem az én hatásköröm. Férfim hűségesen tünteti el a közelemből az élő vagy élettelen, számomra rendkívül veszélyes és félelmetes fenevadakat, ám tegnap besokallt és közölte, hogy nem nyúl ahhoz a kis szőrös izéhez, az még neki is sok, nem és nem, ő bármit, délelőtt a békahullát is eltávolította, na de patkányt azt nem, ha megfogták egyék is meg és akkor nincs probléma, ha egy hétig nem adunk nekik enni, csak megeszik (költséghatékony jószágétkeztetés), mondtam, jól van akkor majd én, és szépen csendben, mélyeket sóhajtózva készültem eltüntetni a korpuszt (miközben erőteljesen imádkoztam, hogy gondolja meg magát). Szerencsére Férfim nem bírta nézni szenvedéseimet (különben bajban lettem volna) megmentett a helyzetttől és egy pillanat alatt eltűntette.