Reggelente vonattal közlekedem és bár évek óta ezt teszem, mégis, minden reggel, gyermeki áhítattal nézem a természetet és követem változásait. Minden reggel, ugyanúgy, ha őzeket látok, boldogan vigyorgok, ugyanígy a gyönyörű fácánok láttán is.
Ahogy reggelente a pára felszáll, számomra az is valami fenséges látvány, nem tudok betelni vele. Szinte látom, ahogy lélegzik a természet és minden lélegzetvételnél táncol a fehér ködgomolyag.
Az irodámból egy parkra szól a kilátás, ahogy kitekintek, az aranyeső vidáman csengő kacajjal nevet rám.
Ez egy szép reggel.
kép erről az oldalról (ahol számos hasonló, gyönyörű kép van még!): 