Úgy veszem észre, hogy a szülők nagy része úgy gondolja, hogy kipottyantja a gyereket és az majd jól felneveli magát, és megtanulja, amit meg kell. Hát nem, kedves szülők!

Néha úgy gondolom, hogy a mai ifjak nagy része apátlan-anyátlan, utca nevelte árva. Döbbenet számomra a viselkedésük, az erkölcsi értékek, a tisztelet (nem az idősebbek, hanem minden és mindenki iránt), a megbecsülés teljes hiánya.

Van, hogy találkozom olyan ifjúval, aki nem tartja cikinek az olvasást (sőt, tud olvasni), aki képes normálisan - trágár szavak nélkül - beszélni, és írásban is kifejezni magát - sőt, tud írni, mert urambocsá' tőlem ez a mai nyelvújító forradalom teljesen idegen. Vannak olyanok is, akik képesek beszélgetni (igen, ez is nagy szó), udvariasak és a tiszteletet nem csak hírből ismerik.
De sajnos ez a ritkább.

Én tudom, hogy minden korban újabb és újabb lázadók nőnek fel a fiatalság hevében és mindig divat az "öregekre" mondani, hogy maradiak, nem haladnak a korral, de egyrészről még nem tartom magamnak öregnek (bár tudom, azt súlykolják mindenkibe, hogy aki elmúlt harminc az jobb, ha már temeti magát), másrészről pedig úgy gondolom, hogy a haladás, változás mellett igen is vannak dolgok, amikhez hűségesnek kell maradni, vannak erkölcsi értékek, hagyományok, amiket meg kell(ene) őrizni.