És végre eljött az idő, amikor betegre ehetem magam cseresznyével. És Férfimnek köszönhetően ezt most tényleg megtehetem. Ugyanis bár a gyümölcs (is) aranyárban van, itt vidéken azért is jó, mert sok a kert, ahol sok a cseresznyefa. Ez persze önmagában még kevés, de.
Az úgy volt, hogy Férfim szeretett volna vásárolni az egyik szomszédtól, de mivel pont a kevés normálisak egyikét nézte ki, az kitalálta, hogy a srácok segítsenek leszedni a gyümölcsöt, cserébe a felét elhozhatják ingyen. Emberemet sem kell félteni, szedett is sokat, hozott is, nem keveset.
Ja és nem mellesleg rózsavizet készítek. Bezonyám.
