Királyfi megállapította, hogy más felnőttek sosem játszanak. És igaza van.

Mi bárhol, bármikor, bármivel tudunk játszani és játszunk is, vidáman és örömmel telve, még akkor is, ha mások furcsán néznek ránk. Mert furcsán néznek ránk. Van, aki mosolyogva, mert eszébe jut a játék öröme, van, aki értetlenül, mert azt sem tudja, hogy mi az, hogy játék. Valahogy... mint oly sok más érték, ködbe veszik ez is.

Manapság nem "divat" játszani - sem.

Kisgyereknek az a gyerek jó, aki "elvan" magával, a nagyobbakat pedig egyszerűbb tévé, számítógép elé ültetni.

Pedig, játszani jó. Gyerekekkel játszani még jobb. A saját gyerekünkkel játszani a legörömtelibb dolgok egyike.

Miért nem játszanak az emberek?

Hova tűnik a felnőttekből a játékosság? Hova tűnik az emberekből az életöröm?

A válaszokat nem tudom, de azt igen, hogy erre a megállapításra mindig emlékezni fogok és odafigyelek arra, hogy az én és gyerekem élete része maradjon a játék.