Az esti film...
Nagyon bírom ám a katasztrófafilmeket.
Mert egy katasztrófafilmben, még a hurrikán, majd az árvíz, és utána a bekövetkező jégkorszak közepén is van térerő, és mindenki vígan mobilozik (azt, hogy hol töltik fel, már meg sem kérdezem...), illetve van televíziós közvetítés is.
Miközben egy nő a gyerekével beszorul a gyerekével az autóba, amiben tökig van a víz, és segítségért kiabál, a fickó ott áll az autó mellett és azt magyarázza, hogy nem érti, hogy mit mond a nő...
És azt is bírom, hogy amikor egy "óriási vízfal közeledik New York felé", a televíziós/rádiós közvetítés, valamint a mobilkapcsolatok ellenére sem tűnik fel senkinek, csak amikor már futás közben a jóemberek sarkát mossa víz.
Én ezt valahogy nem tudom olyan drámainak venni.
