ajándék-gondolatok
Nem vagyok híve az ajándék-csomagoknak, és nem vagyok jó véleménnyel az ilyenek ajándékozásáról, mert számomra azt sugallják, hogy az illető nem fektetett semmilyen energiát a személyre szabott ajándékozásba, csak vett egy "bakker, ünnep van, ajándékot kell venni, na de mit, hát jó lesz ez neki és akkor ez el van intézve" csomagot. Részemről akkor inkább hagyjuk az egészet. Persze vannak kivételek az ilyen csomagoknál is, de az egy felsőbb kategória és a történetem nem is arról szól.
Az Adventi-naptárokból is van kismillió, a legolcsóbbtól a legdrágábbig, nyilván a minőség függvényében. Én bizony összeállítottam a saját Adventi-naptárunkat. Nem nagy kunszt, volt fél óra az egész. Ráadásul a finom falatokat, az apró ajándékokat is én válogattam bele (mert nem csak csokiról szól az élet), tehát tudom, hogy a gyerekemnek valóban örömet okoz (hozzáteszem a bolti naptárak árának töredékéből kijött).
A Mikulás-csomagokról pedig még rosszabb véleményem van. Ezekkel tele van az összes áruház. Meg is néztem egyet-kettőt a kiváncsiság kedvéért. Az egyik variáció az, hogy telerakják a legolcsóbb és leggyengébb minőségű, ízetlen vackokkal őket, a másik variáció az egy plüss ezerkettőért, egy csokival, vagy egy márkából három kisebb csoki, nesztek vegyétek, vigyétek. Utóbbinál egyébként kiszámoltam, ha külön veszem meg a márkás csokikat, az az ár töredékébe kerül. És hát belegondoltam, valóban egy Kinder tojás, egy kis szelet Kinder csoki meg még egy kis szelet (másik fajta) Kinder csoki a "csomag" egy "dobozban"? Na ne már..
Számomra az ajándék a figyelem. A figyelem, ami megmutatja magát az ajándékban is. Figyelek rád, tehát szeretlek. Nekem ez a gyorsan vegyünk valamit féle ajándékozás a figyelem hiányát jelenti, hogy még annyit sem ér a másik, hogy időt és energiát fektessek abba, hogy minek is örülne igazán (és itt tényleg a rohanva veszek valamit vásárlásra gondolok).
Az ajándék/ozás célja az örömszerzés az ajándékozottnak, legalábbis normális esetben (szerintem). Én mindig odafigyelve, időt és energiát rábocsátva, személyre szabva válogatom ki az ajándékokat. Sőt, amikor csak tehetem, saját kezűleg készítem el őket - még ha csak apróságról is van szó, akkor is. Hozzáteszem, minden esetben nagyobb sikere van az ilyen ajándékaimnak. Idő pedig arra van, amire akarjuk, és ez nem közhely. Sosem az utolsó pillanatokban kapkodok, mindig időben kezdek el készülődni, készíteni, ha kell korábban kelek, később fekszek, mert az a gondolat, hogy az illető örülni fog, megéri ezt az "árat".
De amikor a gyerekemről van szó, akkor meg pláne. Ez az időszak (is) a gyerekek álmairól szól, sőt ez az Advent-Télapó-Karácsony méginkább.
Én inkább eltörném a kezem, minthogy ilyen gagyi szarokat adjak annak, aki a világon a legfontosabb számomra.
Minden esetben én állítom össze a csomagot a részére, én válogatom ki a finom falatokat. Sőt, a kis zsákot is én készítettem el (körülbelül két óráig tartott, míg meghorgoltam).
De ha leszámítjuk a kis zsák elkészítését, akkor is. Ha arra nincs idő, hogy egy sajátkezűleg összeállított Mikulás-csomagot készítsünk a gyereknek, akkor mire van?