Nemszeretem mondat.
"Ez életem legcsodálatosabb napja" - szerintem - helyesen "ez eddigi életem legcsodálatosabb napja."
Rendben, boldog. Talán úgy érzi, hogy életében a legnagyobb - felnőtt esetében még valamilyen szinten érthető is, hiszen sok év van a háta mögött, sok örömmel, bánattal, és lehet, hogy azt hiszi, hogy ennél nagyobb öröm nem is érheti... na de egy kisgyerek? Mire alapozva mondja ki ezt a mondatot?
Bennem ez a mondat azt az érzést kelti, hogy valami lezárult, vége, nincs tovább. Ezt már nem lehet fokozni.
Márpedig, amíg élünk, meg kell adni az esélyt. A csodálatosra, és a még csodálatosabbra is. Hiszen az élet a a jövőre nézve is tartogathat még ugyanilyen, vagy talán még ennél örömtelibb napokat. Főleg egy kisgyerek részére.
Talán, életünk végefelé, amikor átgondoljuk, hogy mi történt velünk, kimondhatjuk azt, hogy "életem legcsodálatosabb napja az volt, amikor....".
