Annyira meghatódom, amikor apukám felköszönt nőnapon... ilyenkor egy picit a múltba csöppenek vissza, és én vagyok apa pici kislánya, akit nőnapon jácinttal ébreszt... az emlék kristálytisztán ragyog bennem, pedig már több évtized eltelt... gyönyörű, rózsaszínű, illatos jácint... talán azért is az az egyik kedvenc virágom a mai napig... és igazából, bár csöpp lányként azt sem tudtam akkor még, hogy valójában mi is az a nőnap, de annyira jó érzés volt, hogy apukámtól virágot kapok, mert NŐ vagyok, egy kis hercegnő... és apukám most is meglátogatott, hozott nekem ebédet és nőnapra sütit...
Úgyhogy most itt szipogok...