Itt-ott a neten egészen pofás kis történeteket, novellákat, sőt regényeket is lehet olvasni, van, amit nyomon is követek. Az apróbb helyesírási hibák, elütések miatt ráncolom a szemöldököm, de jó esetben a történet, a stílus miatt elnéző vagyok és visszatérek.  

Ma viszont találtam egy könyvajánlót, amihez nem is tudok mit hozzáfűzni, az ajánló magáért beszél:

Megmondom őszintén, többször elolvastam. Nem hittem a szememnek. Mit is mondhatnék? Ezt így publikálták a neten? (Igen, ezt így publikálták a neten.) Ez egy könyvajánló? (Igen, ez egy könyvajánló.) Hiszen ez egy katasztrófa! (Igen, ez egy katasztrófa.)
Sem helyesírásilag, sem fogalmazásilag nem felel meg az alapkövetelményeknek. (Ülj le, 1-es!).

Ez után megnéztem az "író" blogját, na ott ért a második sokk. Lehet, hogy jó a fantáziája, de az írással kapcsolatos gyakorlati tudása a nullával egyenlő, és ez élvezhetetlenné teszi az írásait.

Döbbenetes, hogy manapság bárkiből lehet író úgy, hogy az írásról gyakorlatilag fogalma sincsen. Döbbenetes, hogy így engedik a nagyközönség elé az írásokat, pláne ennyi pénzért. Ennél már csak az a döbbenetesebb, ha ezt valaki megveszi.

Tudom, hogy kekec vagyok és kötözködős, és azt is tudom, hogy nem vagyok egy Grétsy professzor, viszont jelenleg nem is szándékozom írást publikálni. Azt viszont alapvető fontosságúnak tartom, hogy aki bármilyen formában publikál, az megtegyen mindent azért, hogy igényes munkát adjon ki a kezéből. 

Egy tanárom azt mondta, hogy azoknak jó a helyesírásuk, akik sokat olvasnak, tehát emiatt is fontos, hogy igényes írások kerüljenek a közönség kezébe, hiszen így is lehet helyesírást tanulni. 

Úgyhogy aki csak ennyire képes, az jobb, ha a fióknak tartja meg az írásait. 

Szerintem.