Írtam... aztán rájöttem, túl népszerű lett a blogom és olyanok is olvasták, akiknek nem kellene. Így hát bezártam és írtam máshol... aztán megint máshol... aztán itt kötöttem ki.

Mára eljutottam odáig, pont nem érdekel, hogy ki olvas, vagy ki nem... ez az én naplóm, én gondolataim, én érzéseim. Ha tetszik jó, ha nem tetszik, lehet tovább ballagni. Hogy ki mit gondol rólam, az meg nem az én dolgom. Mindenki saját magáról állít bizonyítványt azzal, hogy vélekedik másokról...

Nem mellesleg itt, a kezdetektől eldönthetem, hogy kinek a megjegyzését engedem közzé tenni, tehát nem lehet csak úgy garázdálkodni. Muhaha.

Aki mondjuk halálos unalmában azt sem tudván mit kezdjen magával és az előzményeimet szeretné böngészni, mert tök kíváncsi, hogy miket hordtam össze és vissza, az itt szépen a jobb felső sarokban kattintson a korábbi bloghonaim menüpont alatti linkekre. A legrégebbi blogomban nagy lelkesedésemben minden bejegyzést privátoltam, azok feloldása folyamatban van, és mivel nem szoktam halálosan unatkozni, eléggé lassú ütemben haladok. De azért ott is lehet böngészni.