Tudom én, mostanában illik szidni a tűzijátékot... ezért, azért, amazért... nos, én ezzel a részével nem foglalkozom. Ha már így alakult, hogy van, én nem a politikával foglalkozok... hanem a jó oldalával a dolgoknak... 

Úgyhogy tegnap felkerekedtünk és a Duna partról megcsodáltuk. 

Óhatatlanul is ránk tört a nosztalgia, az összehasonlítás a gyerekkorunkkal... akkoriban, mint a heringek úgy álltunk, nem lehetett elférni, órákkal előbb oda kellett érni, hogy látni lehessen a tűzijátékot.. most odaértünk 9 óra előtt öt perccel, és még lent, a parton is tágasan, szellősen voltunk... akkoriban mindig leoltották a fényeket, most nem... égtek a lámpák ugyanúgy tovább, és ez elvett az élményből... és ami a legjobban zavart, hogy az egésznek nem adtak semmilyen keretet. Szólt a rádió, aztán egyszercsak mindenféle átvezetés nélkül kezdődött a durrogás, majd ahogy jött, úgy véget is ért, és visszakapcsolták a rádiót. 

Én személy szerint nagyon hiányoltam a Himnuszt...

A tűzijáték maga viszont nagyon tetszett, pont az egyik "alá" álltunk be, és fantasztikus élmény volt így csodálni a rengeteg "hullócsillagot". Úgy néztük, mi felnőttek is, tátott szájjal, mint a gyerekek, és úgy is lelkesedtünk "nézd ez de szép, hú odanézz az milyen gyönyörű"... de akármilyen szép is volt.. vesztett a fényéből... hiányérzetem maradt utána... nem a pompa, nem a ragyogás... a keret...