Időnként, főleg ilyenkor, a nyári szabadságolások alkalmával, amikor alig lézengünk itt bent, behozom magammal Királyfit a melóhelyre. 

Ilyenkor leül szépen egy szabad asztalhoz, vagy irodába, és ott elfoglalja magát. Tegnap is velem jött, beültettem a szomszéd irodába, és egész nap hangját sem hallottam. Ha ennie kellett, evett, ha innia kellett, ivott, kiment, elvégezte a dolgát, mindent egyedül, egy mukk nélkül. Nekem meg annyi munkám volt, hogy el is felejtkeztem róla, hogy itt van...

Mondták is, hogy fantasztikus gyerkőc, mert nem nyüzsög, nem jár két percenként a nyakamra, nem nyűgösködik, nem követeli magának a figyelmet. 

Mi mindig, szépen, mindent megbeszélünk és mindent elmagyarázok neki, így azt is megbeszéljük előre, hogy mi fog történni, hogyan kell viselkedni és miért. Nyilván éppen ezért fogadja el és érti meg, hogy a munkahelyemen dolgoznom kell. Rém büszke vagyok az én értelmes kisfiamra, és arra, hogy így együtt tudunk működni...

Sőt, tegnap a szendvicsből, amit gyártott, még egyet kaptam én is, életem egyik legfinomabb szendvicse volt...  :)