Fogta magát, besétált az udvarra, odament Királyfihoz, dorombolt egy kicsit, aztán odajött hozzám, dorombolt egy kicsit, majd fogta magát és nemes egyszerűséggel besétált a házba, egyenesen a macska-tálig, és nekiállt falatozni (mit falatozni! Habzsolni, zabálni). 
Aztán felugrott a székre, onnan egyenesen az ölembe és ott dorombolt tovább.
Kicsit később Királyfival és a kutyával elmentünk sétálni, de amikor néhány óra múlva visszaértünk, ugyanúgy itt ült az ajtóban. 
Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy Ő hazaérkezett és itthon van. 
És még a kutyától se fél.
Egész este itt lógott az ajtón (szó szerint, mert felkapaszkodott rá és ott lógott), sőt, még hajnalban is hallottam, hogy itt raplizott kint, mert ő ki van zárva. 
Kicsit olyan érzés, mintha Mazsi cicám jött volna haza, egy új testben...