A hétvégén ismét rámjött a nagy selejtezhetnék. Tényként rögzítettem magamban, hogy én aztán valóban a gyűjtögetős anyuka vagyok... ahogy átpakoltam a kisfiammal kapcsolatos emlékeket. Eddig azok is össze-vissza voltak pakolva, ahogy esik úgy puffan alapon, dobozban ugyan, de mégis rendezetlenül, most viszont szépen rendezve vannak.
Megtaláltam a kis kezéről készült rajzunkat, és azonnal láttam magam előtt, ahogy rajzoltuk és  pityogtam... olyan icike picike keze volt öt évesen...