"-Vallj színt! rivallják. - Szivárvány... suttogom."

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfőre ülni, borból-vízből mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani…

JUHÁSZ GYULA: MAGÁNYOS ÚTON... Magányos úton építek egy házat,Betérhet hozzám, aki erre fárad,Aki dalolva, virágot keresve,Eltéved a mély életrengetegbe. És õszi estén, míg az avar sír majdS utolsó szirma hull a rózsáimnak,Magányos vándor, múltakba révedve,Emlékezik majd egy tündérszigetre.…

Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,Kínoz a fény és kínoz a harmat,Téged akarlak, eljöttem érted,Több kínra vágyom: téged akarlak. Lángod lobogjon izzva, fehéren,Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,Te vagy a kínom, gyehennám nékem,Nagyon kivánlak, nagyon kivánlak. Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,Seb…

S ha ígérném, hogy ma odamegyek?- Számolni kezdeném a perceket. Örülnél? Hogy örülnél? Mennyire? - Ha szeretsz, szíved megszakad bele. S ha mégse lehet, ha nem leszek ott? - Füst s láng bennem is…

Vannak dalok, mik titkosak,Szívünk éjében élnek,Elfojtott, néma dalaiMély szenvedélynek.Vannak gyöngyök, mik titkosak,Örvény mélyén teremnek,Becsesek, fénylők, nem valókAz embereknek.